Na, ha már ráálltunk erre a Boards of Canada vonalra, a következő tehetség Tycho, azaz Scott Hansen nevű művész. Azért nem a zenész vagy producer szót használom, mert Hansen úr vizuálokat és dizájnokat is gyárt, méghozza ISO50 néven és nem is csúnyákat. Stílusában pont összepasszol zenei és grafikusi munkássága. Eddig két rövid hangzója és egy LP-je (Daydream/Disconnect EP, Science of Patterns EP, Past is Prologue) jelent meg, mindegyiket bátran tudom ajánlani az életművel megismerkedni akarókat.

Az egyik kedvencemet, a The Daydreamet választottam tőle, egyétek vegyétek.

Ismét csak visszatérünk picit az IDM világába. Ismét német a hősünk, polgári nevén Sascha Ring valamikor 1999 táján tűnt fel, ekkoriban alapították meg a berlini székhelyű Shitkatapult kiadót T. Raumschmierével. (A kiadó fő profilja egyébként az IDM és a kísérleti technó.) Akkoriban még a partiorientált technó érdekelte, később rájött, hogy inkább a komponálás köti le és az IDM-ambient felé fordult.

Ellentmondásos zenész. Albumaiban igen nagy az emocionális töltet, bulijain viszont a dübörgő technó, a régi énje a vezérfonal. Negyedik szólóalbumáról, a Wallsról választottam az egyik kedvencemet, a Fractalest, ami ugyan a lemezen két, külön trackként szerepel, ám a videóban összekerültek, remek egészet alkotva.

Műfajilag valahol félúton csámborog az ambient, az IDM és a glitch között.

IDM-ambient után újra egy kis downtempo. Quantic, azaz Will Holland igazán multifunkcionális zenész: zongorázik, orgonán játszik, perkázik és szaxofonon is játszik. Aphex Twinhez és Luke Viberthez hasonlóan ő is több név alatt adta ki a lemezeit (Quantic, Quantic Soul Orchestra, Limp Twins). Amit még érdemes tudni róla, hogy az a Tru Thoughts adja ki a lemezeit, ahol Bonobo is kezdte a pályafutását, mielőtt a Ninja Tune lecsapott volna rá. Quantic zenéire a szélesebb tömegek azután figyeltek fel,  hogy beválogatták a Time Is The Enemy c. triphop alapvetését a kilencedik Café Del Mar válogatásra.

A számomra egyik legkedvesebb tracket mutatom most meg, kicsit kevésbé loungeos mint a The 5th Exotic többi száma, ám a Majmok bolygója-related sample és magával ragadó hangulata miatt hamar belopta magát a szívembe.

Valamelyik nap ráírtam kossuthra a nemisrossz miatt, ő pedig teljesen jogosan reklamált, hogy hol vannak a videók. Ha lesz rá igény, akár jelentkezhetek még, heti rendszerességgel.

A Boards of Canadat sokaknak nem kell bemutatnom. Alapvetően meghatározó résztvevői az IDM és ambient szcénáknak, azon ritka elektronikus zenei bandák egyike, akiknek dalait nem lehet senki máséval összetéveszteni. Tudni érdemes még róluk, hogy rendkívül visszahúzódú életmódot élnek, nagyon ritkán adnak interjút is, és egy elhagyatott katonai bunkerből átalakított studióban dolgoznak, a Hexagon Sunban. Az albumaik a Warp Recordsnál jöttek ki, ami olyan elektronikus zenei pionírok bázisa, mint Aphex Twin, Luke Vibert (aka Wagon Christ), Autechre, Squarepusher, Prefuse 73 vagy a Nightmares on Wax.

A Boards Of Canadás hangzás lényegét nehéz megfogalmazni. Egyszerre harmonikus és diszharmonikus, hideg és meleg, elidegenítő és emlékeket felelevenítő. Egyszerre IDM, dowtempo és ambient, körüllengi valami pszichedélia is az egészet, mindezek ellenére műfajilag egyértelműen sehova sem sorolható be. Az én szívemhez igen közel áll ez a muzsika: a '84 Pontiac Dream, a The Campfire Headphase albumról. Egyébként skótok.

Fogyasszátok egészséggel.

Dissolved Girl. Massive Attack.Undergroundból ezúttal egy kicsit közelítünk a mainstream felé. A klip nem hivatalos, de még mindig ez volt a legkorrektebb. 

- Hogy leérvelte már, baszki!
- Jó hát, mióta himmeles már, bazmeg.

Nem hagyjuk magunkat. Egyébiránt meg: egész seggetekre.

Kis kihagyás után - ami miatt mindenkitől elnézést kérek, elhavaztak mint egy alpesi rét - ismét jelentkezünk: a változatosság kedvéért ismét egy Ninja Tune előadót rittyentettem nektek. Skalpelék lengyelek (ahogy emlekszem, Grafitember is igen kedveli őket), nu- és acid jazzben nyomulnak, stílusilag igen közel van az első, eddigi legsikeresebb adáshoz. Ez az 1958 c. számuk a Skalpel albumról.

Ezen a héten audio-only bónuszunk is van: az előbbi dal Quantic aka Quantic Soul Orchestra-féle újraértelmezése.

A japán turntablism kivesézése után azt hiszem rátérhetünk az osztrák dubra/downtempora. Kezdjük is rögtön egy kakukktojással, hiszen jelen epizódunk alanya félig bosnyák (Vlado dZihan), félig svájci-német, mégis a bécsi dubszcéna fontos tagjai. Két eléggé fontos albumuk van, mindkettőt ajánlani tudom beszerzésre (Gran Riserva és a Freaks & Icons), nemsokára jönnek az új albummal. Klippjük nemigen van, illetve ami van az sem elérhető, szerencsére az egyik legjobb számukhoz készültet azért megtaláltam. Ez itt a General Santana közreműködésével készült Sliding.

Ismét egy Ninja Tune veterán került sorra, a The Herbaliser. Sokan ismerhetitek őket például a Blöff remek soundtrackjéről, amihez a Sensual Woman c. számukat szolgálatatták be. Utolsó albumuk, a Take London duplaalbum kissé hiphoposabbra, és gyengébbre is sikerült, de Jean Grae hangja miatt az is megérdemel egy pluszpontot. Jöjjön a The Missing Suitcase.